Attól fogva, hogy az első telepesek megérkeztek Velencébe, a hajózás mesteri szintű elsajátítására kényszerültek, ugyanis ez volt az egyetlen közlekedési mód. Mindennapjaikat a kezdetektől fogva a víz határozta meg. Velence lakói nemcsak a palotáik, templomaik és lakóházaik építésekor voltak találékonyak, hanem akkor is, amikor hajóikat tervezték. Több mint ezer évvel ezelőtt építették azt a hajótípust, amely könnyedén siklik a csatornák felszínén, a gondolát. A karcsú hajótest alsó része lapos. Formáját úgy alakították ki, hogy még a legkeskenyebb szakaszokon is kormányozható legyen.
A gondolások külön „kasztot” alkotnak Velencében, és létszámuk kevesebb, mint ötszáz fő. Egymás között gyakran a venéd dialektust használják, melyet a nyelvészek az olasztól független, újlatin nyelvnek tartanak.
Gondolásként kizárólag velenceiek dolgozhatnak. Csak ők kaphatják meg a gondola irányításához szükséges engedélyeket. Tíz év alatt sajátítják el a szakmát. A gondolás vizsga egyik fő eleme a tájékozódás, ami a százötven órás elméleti képzés része. Mivel nincs utca alapú házszámozás, ezért rendkívül fontos, hogy a gondolás jól tudjon tájékozódni.
A nagyobb javításokhoz a gondolát dokkba kell szállítani, azonban ezekből ma már csak kettő működik Velencében. Az egyik a Rio San Trovaso-n található. A gondola alig százötven éve nyerte el ma is használatos, karcsú, alig 140 cm széles alakját. Elkészítéséhez nyolcféle fafajtát használnak, amely akár húsz éves állandó használatra is alkalmassá teszi a kézi munkával összeállított csónakot. Egy jármű 280 darabból áll. Fa alkatrészeit először érlelik, majd tűzön meghajlítják, ezt követően ácsolják, végül pedig több rétegben lakkot visznek fel rá. Ennek köszönhetően két évig tart, mire elkészül egy gondola.
#gondola #gondolas #gondolazas #velence #olaszorszag #italy #venice