Utazom és mesélek

2021\11\04

Diwali, a fények ünnepe

Annak ellenére, hogy mennyit olvastam a világ legnagyobb demokráciájában megrendezésre kerülő fesztiválokról, valahogy mégis elkerülte a figyelmemet az egyik legszentebb ünnepük, a Diwali, melynek ösztönösen is, a kezdetére időzítettem az Indiába érkezésemet.

13.jpg

Mécsesekkel díszített otthon Új-Delhiben

Diwali, vagy Deepawali ( Deepa= fény, Avali= sor, füzér) „A fények fesztiválja” a legismertebb hindu ünnepségsorozat, amely minden évben, a hindu naptár Kartika havának tizenötödik napján veszi kezdetét. Ebben az évben a mai napra esett a Diwali első napja. Ezen az ünnepen nemcsak az utcákat, de az otthonokat is olajlámpások fényeivel világítják be. Indiában az év sötét felének kezdetén, október végén - november elején, a hinduk győzedelmeskedni szeretnének a sötétség felett, és a Nap erejét próbálják megőrizni azáltal, hogy fényeket gyújtanak.

10.jpg

A hinduk apró mécsesekkel szeretnének győzedelmeskedni a sötétség fölött

Hitük szerint a fény ezen a napon legyőzi a sötétséget, a jó pedig győzedelmeskedik a gonosz felett. Céljuk, hogy bőség és boldogság költözzön otthonaikba. Ennek érdekében az emberek kitakarítják és feldíszítik szerény hajlékaikat, a családok pedig összejönnek.

16.jpg

Az alapos takarítás után a dolgos kezeknek is jár a kényeztetés

Az ünnep arra biztatja az embereket, hogy soha ne hagyják kialudni belső lámpásaikat. Legszentebb folyójukon, a Gangeszen ezen a napon éjjel-nappal mécseseket úsztatnak.

1.jpg

Úszó mécsesek tömegei a Gangeszen Varanasziban

Az ötnapos ünnepségsorozat azonban nemcsak a hinduk számára kiemelkedő fontosságú, hanem a buddhisták, a dzsainák és a szikhek számára is. A buddhisták Asóka király buddhista vallásra térését ünneplik, a hinduk Diwalikor imádják a szépséges Laksmit, Visnu isten feleségét, azaz a jólét istennőjét.

8.jpg

Delhi belvárosának egyik templomában így ünneplik a hinduk Diwalit

A Rámajána hagyománya szerint Srí Ráma legyőzte a démonkirályt, Ravanát, azaz a jó győzedelmeskedett a gonosz felett. Ráma király és felesége Sita királyné tizennégy évig tartó száműzetés után visszatérhetett Ayodhába, az ősi királyság fővárosába. Uralkodójuk tiszteletére a város lakói lámpások sorait gyújtották meg. A Diwalit ma tűzijáték, petárdák, színes lampionok és rengeteg fény jellemzi.

18.jpg

Fiatal pár lampionokat gyújt Delhiben a házuk tetején Diwali tiszteletére

A hinduk hite szerint létezik egy tiszta, végtelen és örök változatlan, transzcendens valóság a fizikai test és az elme tartományain túl, aminek a neve Atman. Diwali ünnepe mindenkinek ezt a tényt juttatja eszébe. Ezen a napon mindenki a Belső Fénynek (Atman) és a bennük lakozó Isten (Brahman) felismerésének örvend. A Diwali tulajdonképpen a belső fény létrejöttének az ünnepe, ezért a fények nemcsak az egyént körülvevő fényeket szimbolizálják, hanem a bennünk lévőt is.

 

Ha szeretnél többet megtudni a kalandokkal teli indiai utamról, akkor kattints az alábbi linkre, és iratkozz fel a hírlevelemre.

 

https://listamester.hu/forms/fe/7/2/1/7214.html

 

Ha a linkre kattintva nem történne semmi, akkor jelöld ki a linket, és másold be a böngészőbe, így már biztosan működni fog.

 

12.jpg

2021\08\08

Velence, a reneszánsz triász nyomában

rialto_2.jpgRialto

 

Szégyen ide, szégyen oda, az első idegenvezetős velencei utazásomból mindössze néhány tábla rémlik fel előttem. Mielőtt az idegenvezetőnk magunkra hagyott volna bennünket a több száz éves patinás épületek talapzatát nyaldosó, és a számunkra teljesen egyformának tűnő kanálisok partján, felhívta a figyelmünket arra, hogy az épületek oldalán lévő  táblák segítségével, melyeken leggyakrabban a per Rialto (Rialto-híd) vagy a per San Marco (Szent Márk tér) szavak szerepeltek, eljuthatunk a város legfontosabb látványosságaihoz úgy, hogy közben nagy valószínűséggel egyszer sem tévedünk el. 

velencei_utcatablak.jpg

Mivel mindig mindennek a pozitív oldalát próbálom nézni, ezért Velencéből sem tértem haza rossz szájízzel annak idején, sőt. Megállapítottam, hogy ennyi pénzért pusztán ennyi fért bele, és ha túl sokat nem is, de egy valamit mindenképp megtudtam: ide legalább még egyszer mindenképp érdemes visszajönni.

Igaz, hogy nagyjából tíz évet halogattam a következő velencei utamat, de jobb később, mint soha. Ekkor már még érettebb fejjel jártam végig a kiismerhetetlen rendszert képező kanálisok partján lévő látványosságokat, olvasmányaimnak köszönhetően pedig olyan gyöngyszemeket is felkutattam, amelyek túlmutattak a Szent Márk tér végén csoportosuló kötelező látnivalókon.  Először is egytől egyig felkerestem azokat a templomokat, amelyekben a híres reneszánsz triász (Tiziano Vecellio, Jacopo Tintoretto és Paolo Veronese) munkái láthatók, de volt időm arra is, hogy alaposan végignézzem a világhírű Galleria dell’ Accademia gyűjteményét. Szemezgettem a csatornák partján egyensúlyozó több száz éves palotákból, felkerestem a város híres szülötteinek örök nyughelyét, ellátogattam olyan fogadalmi templomokba, melyeket a velenceiek a pestis felett aratott győzelemért emeltettek hálából. Nem utolsó sorban pedig megpróbáltam az emlékezetembe vésni néhányat a Scuola Grande di San Rocco-ban található különleges hangulatú bibliai témájú festményekből. Mi tagadás, egy-egy időigényesebb kiállítást követően sokszor már alig vártam, hogy megpihenhessek valamelyik kávézó teraszán, és elkortyolgassak egy-egy cappuccino-t, kávét, vagy esetleg megegyek egy fagylaltot, és talán mondanom sem kell, hogy az olasz konyha remekeit sem hagytam volna ki semmi pénzért.

henry-perks-nwamky3rsgy-unsplash.jpg

 

calum-lewis-rpkgydh2bmo-unsplash.jpg

 

priyanka-aggarwal-5ern18h_pks-unsplash.jpg

Ez alkalommal Velence úgy megbabonázott, hogy úgy éreztem, ide még egyszer muszáj visszatérnem. Néhány éven belül vissza is mentem még kétszer. Először a karnevál idejére időzítettem az utazást, másodszor pedig a világjárvány első szünetében látogattam el ide közvetlenül azután, hogy Olaszország megnyitotta kapuit a külföldi turisták előtt. Bár ekkor már szabadon lehetett mozogni, mégis csak néhány kalandvágyó francia és német turista lézengett a kanálisok partján rajtam kívül. Ennek köszönhetően saját szememmel láthattam, milyen az, amikor az utcák és a terek csak a velenceieké.

szent_mark_ter_este.jpgSzent Márk tér este

velence_latkep.jpgVelence legnépszerűbb látnivalói a Canal Grande felől

Az V. században a velencei lagúnák közelében élő városok lakói először a gótok, majd a hunok elől menekülve a száztizennyolc kisebb-nagyobb Adria-tengeri sziget valamelyikén találtak menedéket. Az első telepesek halászok és földművesek voltak. 452-ben, az itáliai városokba betörő hunok a tehetősebb réteghez tartozókat (nemesek, kereskedők) is arra kényszerítették, hogy elhagyják otthonaikat és a Velence közeli nagyobb szigetekre vándoroljanak. Az új lakók, védelmük érdekében, később egyre szorosabb politikai szövetségre léptek egymással.

Miután a barbárok elől menekülő bevándorlók még a legapróbb szigetet is úgy benépesítették, hogy szinte egy talpalatnyi hely sem maradt, a tenger felé kezdtek terjeszkedni. A nyílt tenger és a szárazföld közé ékelődő lagúnák szabdalta földrész egy alacsony vízállású terület, melyen gyerekjáték volt alkalmazni azt a technológiát, amelyet már a Római Birodalomban is használtak. A tengerfenék szilárd rétegeibe, hosszú, hegyes fa cölöpöket vertek le. Így teremtették meg a stabil alapot azon a területen, ahova később a házaikat építették. Négyzetméterenként nagyjából nyolc-tíz cölöpöt helyeztek el. Mivel az iszap belsejébe nem jut oxigén, ezért a tölgyfából és vörösfenyőből készült cölöpök nem korhadnak el. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a biztos alap megteremtése okozta a legnagyobb fejtörést ezen az ingoványos terülten, nagyot tévedünk. Az alap létrehozása ugyanis csak egy volt a sok közül, amire a telepeseknek figyelmet kellett  fordítani. Emellett az is fontos volt, hogy a falakhoz olyan követ válasszanak, ami nem veszi fel a vizet, ráadásul az  épületek szabad mozgását is biztosítani kellett az ingoványos talajon. Ennek érdekében a téglákat mésszel ragasztották egymáshoz, mert a mészhabarcs rugalmas marad.

A telepesek vízzel körülvett új lakhelye megközelíthetetlen volt korábbi kereskedelmi partnereik számára, ezért fel kellett hagyniuk azzal a tevékenységgel, amiből korábban a megélhetésük származott, azaz a kereskedelemmel. Annak érdekében, hogy újra bekapcsolódhassanak a kereskedelembe,  hajókat kezdtek gyártani. A Római Birodalom felbomlása után igyekeztek közelebb kerülni Bizánchoz, amely nemcsak kitűnő kereskedelmi partnernek bizonyult, hanem védelmi szerepet is betöltött a szigetek lakóinak  életében, ezáltal azonban Bizánc hatalma alá kerültek.


dozse_palota_2.jpgA Dózsepalota

A dózsék a Velencei Köztársaság legmagasabb rangú, élethossziglan választott állami tisztségviselői voltak, teljhatalomra azonban sosem tehettek szert és a hivatalukat sem örökíthették. A IX. századtól tartó uralmuk 1797-ben ért véget. 

A jelenleg látható dózsepalotát 1340-ben kezdték el építeni, elsőként a vízparti szárny készült el 1365-re. A palota belső díszítésében évszázadokon keresztül több tucat művész dolgozott.  Az épületben látható szépművészeti alkotások közül a nagyteremben a dózse trónja fölött található az egyik legjelentősebb, amely nem más, mint Jacopo Tintoretto Paradicsom című festménye, amely a világ  legnagyobb méretű vásznainak egyike. 

szt_mark-bazilika_1.jpgSzent Márk-székesegyház

A Szent Márk-székesegyházat  már  a XI. században elkezdték építeni és egészen 1797-ig, a Velencei Köztársaság bukásáig be sem fejezték. Az erőteljes bizánci hatást tükröző bazilika a konstantinápolyi Hagia Sophia-templom mintájára épült. Ennek megfelelően több mint négyezer négyzetméteres mozaikborítását is Bizáncból hívott mesterek kezdték el a XII. században. Érdekessége, hogy a XVI. században a legnevesebb velencei művészek úgy, mint Tiziano, Veronese, Tintoretto, Lotto, Bassano készítették azokat a rajzokat, amelyeket a mozaikkészítő mesterek használtak fel  a székesegyház díszítése során.

Ez a hely nemcsak azért jelentős, mert itt őrzik Szent Márk földi maradványait, hanem azért is, mert a Velencei Köztársaság bukása előtt a templomban mutatták be a lakosságnak a megválasztott dózsét, de itt fogadták a pápákat, a külföldi követeket és uralkodókat is. A hajóskapitányok indulás előtt ebben a templomban tettek esküt, és idehozták a hajójuk zászlaját, hogy áldást kérjenek rá. A templomban állították ki az ellenségtől zsákmányolt zászlókat is, sőt itt gyülekeztek indulás előtt a negyedik keresztes hadjárat résztvevői.

sohajok-hidja_1.jpgA Sóhajok hídja

Ez a nyolc méter hosszú hidacska köti össze a dózsepalotát a börtönnel. Turisták milliói csodálják minden évben pusztán azért, mert a legenda szerint, amikor a dózsepalotában ítélkező bíróságról átkísérték a rabokat a börtönbe, utoljára, itt még sóhajtottak egyet. A híd romantikus elnevezése Lord Byrontól származik. Bár neki valamint Victor Hugónak köszönhetően sok rémtörténet kering a hídról, Velence igazságszolgáltatása a kor börtönviszonyaihoz képest humánusnak számított, ugyanis itt szüntették meg a kínzásokat először a világon.

szent_gyorgy-templom_gondolak.jpgSzent György-templom a Szent György-szigeten

Alig több mint ezer évvel ezelőtt a későbbi Szent Gellért püspökünk  ebben a Szent György-szigeti Bencés-rendi monostorban készült a szerzetesi életre. Imre herceg nevelője Magyarországra érkezése előtt öt évet töltött a Szent György-templomhoz tartozó kolostorban. A templom jobb oldalhajójának végében még az emléktábláját is megtaláljuk. 

Ebben a dózsepalotával átellenben lévő, a Szent Márk öböl túlsó partján álló templomban Tintoretto két hatalmas vászna látható, elhelyezkedésének köszönhetően pedig harangtornyából nyílik a legszebb kilátás a városra.

szent_mark_naplemente_utan.jpgCampanile

A Szent Márk-székesegyházzal szemben lévő közel száz méter magas harangtorony tetejét Gabriel arkangyal szobra díszíti. Amikor még közvetlenül a vízparton állt, őrtoronynak használták. A földrengésektől, viharoktól sújtott épületet folyamatosan javítgatták, egészen addig, amíg 1902-ben teljesen összeomlott. A jelenleg is látható harangtorony ünnepélyes felavatására 1912-ben került sor.  

santa_maria_fentrol.jpgSanta Maria della Salute

Ez a kerengőkkel és kápolnákkal körbevett nyolcszögletű barokk templom zárja le a Canal Grande partján lévő palotasort. Velence öt fogadalmi temploma közül ez az egyik, amit a pestisjárvány után emeltetett a Velencei Köztársaság szenátusa.

Egyes források szerint arra a területre, ahol a templom épült 110700 cölöpöt vertek le a tengerfenékbe, hogy megerősítsék azt. Az ötvennégy év alatt készült templomot jórészt Tiziano képek díszítik.

Ünnepélyes felszentelése, azaz XVII. század vége óta pusztán állagmegóvó munkálatokat végeznek rajta, ennek köszönhetően teljesen megőrizte egységes barokk stílusát.

img_0378.JPG
Santa Maria Gloriosa dei Frari-bazilika
A bazilika helyén a XIII. században egy kisebb ferences templom állt. A jelenleg is látható monumentális épületet 1333-ban kezdték építeni, és mintegy másfél évszázad alatt készült el, de bazilika rangra csak Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulóján, 1926-ban emelkedett.
A hét méter magas és három és fél méter széles oltárképet Tiziano készítette. A huszonegy darab három centiméter vastag fatáblából összeékelt kép Szűz Mária mennybevételét ábrázolja. Érdekessége, hogy ez volt a nagy reneszánsz mester első egyházi megrendelése. Egyes források szerint, mialatt a művész dolgozott a képen, megrendelőik egyáltalán nem voltak elragadtatva attól, amit láttak. A festménnyel kapcsolatos véleményüket már csak akkor változtatták meg, amikor  a külföldről érkező követek versengeni kezdtek érte, hogy megszerezzék uraik számára.
img_0383.JPG
Giovanni Bellini: Madonna a Gyermekkel Bari Szent Miklós, Szent Péter, Szent Benedek és Szent Márk társaságában
img_0395.JPG
A bazilika kórusa
img_5552.JPG
Tiziano Mária mennybevétele című képe a Santa Maria Gloriosa dei Frari-bazilika oltárán
img_0370.JPG
Szent Sebestyén-templom
A Szent Sebestyén-templom az egyik a Velencében található öt fogadalmi templom közül, melyet a pestis elleni küzdelem szentjének, Szent Sebestyénnek ajánlottak.
A latin kereszt alapú templom a XVI. század közepére érte el jelenlegi kiterjedését. Az épület alapját egy Szűz Máriának ajánlott templom képezi, melyet átalakítottak és átkereszteltek. A reneszánsz triász harmadik legjelentősebb alakja, Paolo Veronese mintegy tizenöt évet töltött falainak díszítésével. Munkái a mennyezetet, az oltárt, a kupolát, az oldalhajót, a kórust és a sekrestyét egyaránt díszítik.Végső nyughelye is itt található, méghozzá a szentély bal oldalán. 
A gazdagon díszített templomban Veronese munkái mellett Tiziano és Tintoretto művei is megtalálhatók.
img_0419.jpgTintoretto Kivonulás Egyiptomból című képe a Scuola Grande di San Rocco földszinti termének falán
Tintoretto 1564-ben kapott megbízást a Scuola Grande di San Rocco két szintes épületének kifestésére. Az épületet díszítő ötvennégy képet a reneszánsz mester fia és tanítványai segítségével huszonhárom év alatt készítette el. 
Míg az alsó szinten található terem a Szűz Mária és Jézus életével kapcsolatos képeknek ad otthont, addig a felső szinten lévő freskókon az Ószövetségi és Újszövetségi eseményeket örökítették meg a bűnbe eséstől egészen a megváltásig. 
gondolasok_kozelrol.jpg
Gondolások a Canal Grande-n
Végül  pedig essen szó arról, ami nélkül Velence talán nem is lenne Velence.
Már a velencei telepesek mindennapjait is a víz határozta meg. Velence lakói nemcsak a palotáik, templomaik és lakóházaik építésekor voltak találékonyak, hanem akkor is, amikor hajóikat tervezték. Több mint ezer évvel ezelőtt építették azt a hajótípust, amely könnyedén siklik a csatornák felszínén, a gondolát. A karcsú hajótest alsó része lapos. Formáját úgy alakították ki, hogy még a legkeskenyebb szakaszokon is kormányozható legyen.
img_0365.JPG
Gondola készítő műhely a Rio San Trovaso-n
A gondolások külön „kasztot” alkotnak Velencében, és létszámuk kevesebb, mint ötszáz fő. Egymás között gyakran a venéd dialektust használják, melyet a nyelvészek az olasztól független, újlatin nyelvnek tartanak.
Gondolásként kizárólag velenceiek dolgozhatnak. Csak ők kaphatják meg a gondola irányításához szükséges engedélyeket. Tíz év alatt sajátítják el a szakmát. A gondolás vizsga egyik fő eleme a tájékozódás, ami a százötven órás elméleti képzés része. Mivel nincs utca alapú házszámozás, ezért rendkívül fontos, hogy a gondolás jól tudjon tájékozódni.
A nagyobb javításokhoz a gondolát dokkba kell szállítani, azonban ezekből ma már csak kettő működik Velencében. Az egyik a Rio San Trovaso-n található. A gondola alig százötven éve nyerte el ma is használatos, karcsú, alig 140 cm széles alakját. Elkészítéséhez nyolcféle fafajtát használnak, amely akár húsz éves állandó használatra is alkalmassá teszi a kézi munkával összeállított csónakot. Egy jármű 280 darabból áll. Fa alkatrészeit először érlelik, majd tűzön meghajlítják, ezt követően ácsolják, végül pedig több rétegben lakkot visznek fel rá. Az aprólékos munkának köszönhetően két évig tart, mire elkészül egy gondola.

2020\06\22

A szobor, amelyet még az élő Buddháról mintáztak

Az 1785-ben épült Mahamuni Pagoda Mianmar egyik legjelentősebb buddhista zarándokhelye. Itt található ugyanis az a 3,8 méter magas, nagyjából egy tonna súlyú Buddha szobor, amely a buddhisták körében országszerte nagy tiszteletnek örvend. Amikor először meglátjuk a szobrot, nehezen hisszük el, hogy az a sok arany levél deformálta így el, amelyet a buddhista zarándok férfiak ragasztottak rá tiszteletük jeléül az elmúlt évszázadok alatt.  

És hogy miért örvend mégis olyan nagy tiszteletnek? Azért, mert ez az egyike annak az öt Buddha szobornak, amelyet még Buddha életében készítettek. Ahogy az előző posztban már utaltam rá, a mianmari uralkodók szerettek az ország különböző pontjain fővárosokat alapítani. Buddha is ellátogatott az akkori fővárosba, ami éppen Dhanyawadiban volt. Ez volt ugyanis az Arakan Királyság fővárosa. Az uralkodó nagy tisztelője volt Buddha tanításainak, éppen ezért szerette volna elkészíttetni a képmását. Mialatt a szobrot faragták, Buddha egy bódhifa alatt meditált, majd amikor végeztek vele, rálehelt és megáldotta.

Amikor Arakan uralkodójának csillaga leáldozott, Buddha élethű szobra először Amarapura-ba, majd pedig Mandalay-be került. Azóta is itt őrzik hat, Angkor Wat-ból származó bronzból készült, különböző állatot ábrázoló szobor társaságában. Ezeknek ugyan koránt sem tulajdonítanak akkora jelentőséget, mint az aranyozott Buddha szobornak, mégis hisznek abban, hogy ha betegek érintik meg bármelyiket is, akkor meggyógyulnak tőle.

 A Mahamuni Pagoda központi helyét elfoglaló Buddha szobrot, minden reggel megmosdatják, sőt még a fogát is megmossák. A fürdetési szertartást hajnalban, négy órakor kezdik, és a pagoda nagy tiszteletben álló buddhista szerzetese vezénylete alatt folyik. Számos buddhista szerzetes nő és férfi vesz részt rajta, mint segítő.

#Mianmar #Mandalay #MahamuniBuddha #tazás #egyéniutazás

imag0203_m.jpg

Mahamuni Buddha az egyike annak az öt Buddha szobornak, amelyet még Buddha életében készítettek róla

imag0198m.jpg

Mahamuni Buddha, aki a testét borító levélkék miatt szépen megtestesedett

imag0206_m.jpg

Az Angkor Wat-ból származó szobroknak gyógyító erőt tulajdonítanak, éppen ezért nyugodtan lehet markolászni őket

imag0211_m.jpg

imag0210_m.jpg

imag0218_m.jpg

A Mahamuni Pagoda bejárata és udvara

imag0219_m.jpg

A Mahamuni Pagoda bejárata és udvara

imag0241_m.jpg

A hosszú nap végére én is rettenetesen megéheztem. Mianmarban a legtöbb ember az utcán vacsorázik, azonban itt nem csak a vendégeknek, de kiszolgáló személyzetnek sincs lehetősége alapos kézmosásra, ráadásul az ételek elkészítésének módja is hagy némi kívánnivalót maga után. Érthető, hogy ezeket a helyeket alapból kihagyom mindenhol, azonban azt már nem bírtam ki, hogy ne örökítsem meg a kínálatot...

 

 

 

2020\06\19

A világ legnagyobb könyve

A Mandalay-ben található Kuthodav-pagodát valamint a Sandamuni-pagodát a világ legnagyobb könyveként tartják számon. De mégis hogyan lehetséges ez? A Mandalay-domb lábánál aranyló sztúpát, amelyet Kuthodaw Paya néven ismernek a helyiek, a XIX. században hozták létre. Különlegessége, hogy 729, szöveggel ellátott márvány sztúpa veszi körül, melyek a Tipitaka tizenöt könyvét tartalmazzák. A Mianmarban is domináns théraváda buddhizus páli nyelvű szent iratainak gyűjteménye a Tipitaka, még az időszámításunk előtti utolsó századokból maradt fenn. Az igen jelentős dokumentum három részből áll, amely a szerzetesi élet szabályainak gyűjteményét, Buddha beszédeit valamint a buddhista hittételek fejtegetéseit tartalmazza. A Kutodaw Paya szomszédságában lévő Sandamuni Paya 1774 sztúpájának márványba vésett felirata pedig a Tipitaka szent szövegeinek magyarázatát tartalmazza. A két pagoda 2503 sztúpáját méltán nevezik a világ legnagyobb könyvének, melyeknek az elolvasása is rekord ideig tartott. Amikor Mindon király összehívta az ötödik Buddhista Szinódust, 2400 szerzetest kért meg, hogy a pagodák sztúpáira vésett szövegeket felolvassák, de így is majdnem hat hónapig tartott, mire a teljes könyv végére értek.
#Mianmar #Mandalay #utazás #egyéniutazás #Távol-Kelet #théravadabuddhizmus #aviláglegnagyobbkönyve

img_8054_m.jpg

A Kuthodav-pagoda aranyló sztúpája, mellette a világ legnagyobb könyvének "lapjai" láthatók.

img_8060_m.jpg

img_8061_m.jpg

mm.jpg

img_8069_m.jpg

img_8078_m.jpg

A Mandalay hillen (dombon) több pagoda is található. A domb tetején lévő pagodához vezető út mellett a város hajléktalanai élnek apró, fából tákolt viskókban, vagy épp a pagodák előtti fedett téren. Ezeket a tereket ággyal, TV-vel asztallal rendezték be, és az arra járók szeme láttára, zavartalanul élik mindennapjaikat. Néhányan üdítőt árulnak, abból próbálják fedezni a napi betevőjüket. A cicákat is ők etetik...

img_8101_m.jpg


Mandalay királyi palota

A mianmari uralkodók többsége azzal szerette volna bevésni a nevét a történelembe, hogy az ország különböző pontjain alapítottak fővárost. Szokássá vált, hogy a korábbi fővárosok királyi palotáinak az épületeit teljes egészében áttelepítették az éppen aktuális fővárosba. Ez a története a Mandalay-ben található királyi palotának is.
A gigantikus királyi várost hatalmas erődfalakkal vették körbe, de a britek ennek ellenére is ki tudták ebrudalni a mandalayi elitet azokból a tikfából készült házakból, melyeket a korábbi fővárosokból szállítottak ide. 1885-ben deportálták Thibaw királyt, és lerombolták a város egy részét, hogy a helyén katonai felvonulóteret rendezzenek be, a központi palotakomplexumot pedig kormányzói rezidenciává és klubbá alakították.
Az 1945 márciusában a palotát tűz pusztította el, és semmit sem hagyott az eredetiből. A falakon belüli terület leginkább egy fás, katonai táborra hasonlított. Az 1990-es évek végén építették újjá, és állítólag kényszermunkát alkalmaztak ennek érdekében.

img_8107_m.jpg

2020\06\02

Május 29: Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay életének legjelentősebb napja

Hatvanhét évvel ezelőtt 1953. május 29-én két ember, Sir Edmund Hillary, egy új-zélandi méhész és Tenzing Norgay, egy nepáli serpa a világon először feljutott a világ legmagasabb hegyének csúcsára a 8848 méter magas Mount Everestre, vagy ahogy a helyiek nevezik, a Csomolugmára. Pontosan hatvanöt évvel a világra szóló esemény után én is elindultam, hogy a két rendkívüli ember előtt tisztelegjek. Május 29-én Nepál fővárosából egy apró vidéki település, Jiri felé vettem az irányt, ugyanis a XX. század közepén még a hegymászók is erről a helyről indultak a csúcs meghódítására. Jiri-ig a helyiek által használt busszal utaztam, innen pedig gyalog folytattam az utat, és meg sem álltam egészen a Mount Everest alaptáborig. Gyalogtúrám mintegy huszonhat napig tartott, igaz tettem egy néhány napos kitérőt a trekkingelők által kedvelt Gokyo-hegyre is. Mivel ezt az utat eddig még egyetlen magyar sem teljesítette hozzám hasonlóan, azaz túratársak, hordár és túravezető nélkül, ezért úgy határoztam, hogy egy e-könyvben örökítem meg az egyedülálló túra részleteit. Könyvem nem csak azok számára lehet nélkülözhetetlen, akik hasonló gyalogtúrát fontolgatnak, hanem izgalmas olvasmány lehet azoknak is, akiknek a rendkívüli helyzet miatt egyelőre csak karosszékből van lehetőségük utazni.

#Ázsia #Nepál #MountEverest #TenzingNorgay #SirEdmundHillary #Május29

80_m.jpg

Mount Everest és a Nuptse

en_m.jpg

Az 5545 méter magas Kala-Patthar-hegy csúcsán háttérben a Mount Everest és a Nuptse

2020\06\01

Kígyó-monostor

Az Arany Szikla után Bago-ba indultam.
Bago-t Krisztus után 573-ban alapította két thatoni herceg, akik egy óriási tavon két mitologikus madarat, azaz egy nőstény és egy hím hamzát láttak egymás hátán állni. A látomást kedvező jelnek vették, ezért megalapították az uralkodói fővárost, melyet Hanthawady-nak neveztek el a páli-szanszkrit nyelvből eredő Hamsavati után. Jelentése: Hamsa Királyság. Hanthawady a későbbi mon dinasztiák idején (1287-1539) egy egy négyzetmérföld területen elhelyezkedő várossá fejlődött, melyet fallal vettek körbe, és mintegy húsz kaput nyitottak rajta. Az egész Dél-Mianmart magában foglaló Ramanadesa nevű mon királyság központjává vált.

A korai európai utazók Pegu néven ismerték a várost, amely ekkor még fontos tengeri kikötő volt. Két évszázaddal később azonban a folyó megváltoztatta a folyásirányát, és a várost is elzárta a tengertől, így elvesztette a jelentőségét, mint tengeri kikötő.

A város legnagyobb látványossága minden bizonnyal a Shwethalyaung Buddha, amely tulajdonképpen egy 180 láb hosszú, és 53 láb magas fekvő Buddha, és amelynek csak a kisujja 10 láb hosszú. A X. században építtette Mgadeikpa mon király. 1757-ben Bago lerombolását követően az óriási Buddhát benőtte a dzsungel, és csak több mint egy évszázaddal később, 1881-ben fedezte fel egy építési vállalkozó, amikor a Yangon-Bago vasútvonalat kezdték építeni.

Én azonban a Shwethalyaung Buddha helyett a Snake Monastery, azaz a Kígyó-monostor felé vettem az irányt. Érkezésemkor mindössze néhány mianmari zarándok tartózkodott. A monostor legfőbb látványossága az a szentély volt, ahol egy méretes kígyó tekergett. A hatalmas hüllőt nemcsak a gondozói, azaz a szerzetesek, hanem a zarándokok is szentként tisztelték. Úgy tűnt, a hívek leginkább azzal tudták kifejezni az iránta tanúsított tiszteletüket, hogy különböző címletű bankjegyeket nyújtottak át a kígyó mellett üldögélő szerzetesnek, aki, amikor a kígyónak tekergőzni támadt kedve, a kanyarulataiba tűzött egy-egy bankjegyet. A legenda szerint egy tiszteletreméltó szerzetesnek volt egy álma, mely szerint a piton, amelyik a monostorban szundikál egy nat-nak volt a reinkarnációja, egy másik legenda szerint a piton magának a szerzetesnek a reinkarnációja volt. Bárhogy is volt, 125 évvel később ugyanaz a piton 17 láb hosszúra és egy láb szélesre nőtt, így valószínű, a világ legnagyobb kígyóinak egyike lett. A nat tisztelet kapcsolatba hozható a buddhizmussal. Az élők sorából többnyire erőszakos úton eltávozott emberi lényeket nevezik nat-oknak, és mindössze harminchetet tartanak számon belőlük. Tiszteletük nem csak a vidéki Mianmarban, hanem a szomszédos országok egy részében is elterjedt.
#Délkelet-Ázsia #Mianmar

img_7931_m_m.jpg

Kecskére káposztát?

img_7936_m_m.jpg

Szelektív hulladék újrahasznsítása

A bagói gyerekek a folyóban felhalmozott szemetet használják úszógumi helyett

img_7963_m_m.jpg

Shwethalyaung Pagoda

2020\04\15

Az Arany Szikla, amelyet Buddha egyetlen hajszála tart egyensúlyban

Az Arany Szikla a mianmari buddhisták fő zarándokhelye. Minden buddhista álma, hogy egy napon megpillanthassa a legszentebb helyet. A legenda szerint a hegyen lévő szikla tetején lévő sztúpába Buddhának egy hajszálát helyezték el. Ennek köszönhető, hogy a szikla meg tudja tartani a különleges egyensúlyi helyzetét. A hajszálat valószínű Tissa király kapta egy remetétől, aki a kontyába rejtve juttatta el a királyhoz. A szerzetes instrukciói szerint a királynak olyan sziklát kellett keresnie, amely a szerzetes fejének alakjára emlékeztette, a hajszál fölé pedig szentélyt kellett emeltetnie. A király, aki természetfölötti erejét annak köszönhette, hogy egy zawgyi, azaz alkimista apától és egy naga, azaz sárkánykígyó hercegnő anyától származott, a sziklát a tenger alján találta meg. A hegy tetejére is csodával határos módon került. Egy csónak szállította, amely maga is kővé változott. A Kőcsónak sztúpa, melynek már a neve is beszédes, nagyjából 270 yardra található az egyensúlyozó sziklától.

#mianmar #délkelet-ázsia #burma #goldenrock #aranyszikla #buddhahajszála #buddhizmus #buddha #buddhistazarándokhely

img_7898_m.jpg

A semmiben egyensúlyozó Arany Szikla

img_7832_m.jpg

img_7791_m.jpg

Az Arany Szikla közvetlen közelébe csak férfiak mehettek, akik aranyból készült lapocskákat ragasztgattak a szikla oldalára

img_7819_m.jpg

img_7858_m_m.jpg

A bájos mianmari lányok

img_7796_m.jpgA zarándokok adományaival teli dobozok

 

 

2020\04\10

A Kísértés-hegye, ahol Jézust háromszor kísértette meg a Sátán

Keresztre feszítése előtt Jézus negyven napot a pusztában töltött, ahol háromszor is megkísértette a sátán. A ciszjordániai Jerikó "közelében" található a Szent György monostort ezen a helyen építették a Kr. u. V. században. Jerikót a világ egyik legrégebben lakott városaként és a legmélyebben fekvő lakott településeként tartják számon ( a tenger szintje alatt 250 méterrel található). Először Jeruzsálemből Ramalah-ba buszoztam, innen pedig Jerikóba. A város határától gyalog vágtam útnak a sivatagban. A forró napon való több órás séta után bukkantam rá erre a csodára, ahol a világ legfinomabb hibiszkusz teájával olthattam a szomjam. Jézus megkísértéséről Lukács Evangéliumának 4. fejezetében olvashatunk: "Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. „Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és: Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust. "

#ciszjordánia #kísértéshegye #szentgyörgymonostor #jeriko #palesztina #izrael #utazás #kikapcsolodás #szentföld #lukácsevangéliuma

a_kisertes_hegye-_szt_gyorgy_templom_612.jpg

a_kisertes_hegye-_szt_gyorgy_templom_626.jpg

a_kisertes_hegye-_szt_gyorgy_templom_belul_576.jpg

a_kisertes_hegye-_szt_gyorgy_templom_600.jpg

a_kisertes_hegye-_szt_gyorgy_templom_belul593.jpg

 

 

 

2020\04\02

Bilu Kyun, azaz az Óriások-szigete, ahol az iskolások még mindig palatáblára íranak

Korom sötét volt, mire a késő estig tartó városnézés után visszataláltam a folyópartra, és a parton lévő vendégházhoz. Miután üdvözöltük egymást Mr Antoni-val, mellékesen megjegyezte, hogy rajtam kívül van még egy másik magyar vendége is. Hitetlenkedve néztem rá, majd azt mondtam neki, hogy biztosan az is én vagyok, csak véletlenül kétszer írta be a nevemet a vendégkönyvbe. Ő azonban csak tovább erősködött, majd gyorsan fellapozta a nagyalakú, keményborítású könyvet, és valóban, ott állt a lány neve, ráadásul még az is szerepelt mellette, hogy Budapestről jött. Azt sem tudtam, hova legyek örömömben. Ekkor már több mint egy hónapja senkihez sem tudtam szólni az anyanyelvemen. Azonnal meg is kértem Mr Antonit, ha meglátja a lányt, feltétlenül mondja meg neki, hogy beszélni szeretnék vele.
Másnap reggel a magyar lánnyal, az ő francia barátjával valamint két német fiúval vettem részt egy Mr Antoni által szervezett túrán.
A Mawlamyine közelében lévő Bilu Kyun, azaz az Óriások-szigete kikötőjét egy menetrend szerinti komppal közelítettük meg, és mivel egy Szingapúr méretű nagyobb szigetről volt szó, utunkat már egy platós autóval folytattuk a sziget belseje felé. Az önmagában zárt, tropikus dzsungelszerű sziget, melyen hetvennyolc kisebb település található, több mint kétszázezer embernek ad otthont. Nehéz elképzelni róla, hogy egykor szörnyek rejtekhelye lett volna. A termékeny, zöld területen pálmákkal szegélyezett rizsföldek garmadája terül el.
Az egynapos kirándulás során nemcsak a mianmari nép sokoldalúságából kaphattunk bőséges ízelítőt, hanem azt is láthattuk, hányféle megélhetési lehetőséget kínál már akár egy kisebb település is. Mielőtt belevetettük volna magunkat a sűrűjébe, Mr. Antoni elvitt minket valahova, ahol különböző kókuszitalokat készítettek. Ezen a helyen a kókusz levét úgy nyerték ki a kókuszdióból, hogy először megvágták vagy megfúrták a termést, a nedűt pedig az alájuk alá helyezett tömlőkbe csepegtették. Mindegyik italnál ugyanazt az eljárást alkalmazták, csak az alacsonyabb alkoholtartalmúakat rövidebb, a magasabb alkoholtartalmúakat pedig hosszabb ideig erjesztették. Azt az italt, amit szinte egyáltalán nem erjesztettek, vagy csak egy egészen rövid ideig, azt nevezték kókuszsörnek. Ennek már néhány órás erjesztés alatt is komoly alkoholtartalma keletkezett, bár fogyasztás közben egyáltalán nem lehetett érzékelni. Azokat a kókuszitalokat, melyeket erjesztettek és le is pároltak, csakúgy, ahogy nálunk, kókuszpálinkának nevezték.
Velünk az egynapos kókuszsört kóstoltatták meg, mellé pedig apró, sós halakat adtak sörkorcsolyának. A halhoz ugyan csak néhányaknak támadt gusztusa, de a sörből azért legurítottunk jó néhány pohárral. Pont olyan volt, mint egy finom, hűs üdítő. Már csak akkor tűnt fel, hogy mégsem volt olyan ártalmatlan, amikor indulni készültünk. Éreztem, hogy egészen a fejembe szállt. Szerencsétlenségemre azonban még csak ekkor kezdődött a nap. Először egy szövőmanufaktúrába mentünk, ahol Mr. Antoni az ott dolgozó szövőnőkkel demonstráltatta, hogyan kell dolgozni a szövőszéken. Ezt követően egy pipa és egyéb fa használati tárgyakat készítő manufaktúra emeletén láttak vendégül bennünket, innen pedig egy gumigyűrű előállító családi vállalkozáshoz látogattunk el, ahol azt mutatták meg nekünk, milyen munkafázisokon kell végigmenni a kaucsukfa nedvének addig, amíg színes gumigyűrű válik belőle. A gumigyűrű készítő manufaktúra után egy kisebb, út menti étteremben fogyasztottuk el az ebédet, végül egy palatábla készítő manufaktúrát ejtettünk útba. Azután, hogy már Magyarországon is egyre több iskolában található digitális tábla, érdekes volt látni, hogy a világ több pontján még mindig palatáblára írnak. Mr. Antoni még nekünk is adott egy-egy tenyérnyi palatáblát ajándékba.
Miközben a csoport nagy része örömmel falatozta a tányérján lévő helyi tésztás specialitást, addig a magyar lány hozzá sem ért az ételhez. Mr. Antoni nem akart hinni a szemének. A lány rosszullétre hivatkozva próbálta excusálni magát, ami Mr Antoni számára teljesen elfogadhatatlan volt, ezért egy ideig az ételt tukmálta a magyar lánynak majd pedig belenyúlt a varázstáskájába, és különböző gyógyszereket kezdett ajánlgatni neki. Miközben Mr. Antoni a táskájában kotorászott, előlünk sem titkolta, mi mindent hord magánál. Gumigyűrűkön, madzagon, gyógyszereken, ragtapaszon, fogvájón, különböző érméken kívül még tampon is volt nála biztos, ami biztos alapon. Bár már ez is sokat elárul arról, milyen ember volt Mr. Antoni, de ha még ez sem lett volna elég, akkor engedjetek még meg néhány szót róla. Magas, szikár, pókerarcú, vágott szemű, hennázott hajú férfi volt, akinek bőrét a télen is erős mianmari napsütés érett sárgára cserzette. Életkorából pedig legalább tizenkét évet letagadhatott volna. Amellett, hogy folyamatosan gondot viselt ránk, végtelenül segítőkész és kedves volt, mégsem ment az idegeinkre. Úgy tűnt, mindenkivel jó kapcsolatot ápolt, mindenhez értett. Érthető, hogy mindezt nem adta ingyen. Előbb megvárta, hogy elinduljon velünk az utolsó menetrend szerinti komp, majd egy keményfedeles emlékkönyv szerűséget húzott elő a sok hasznos dolgot rejtő varázstáskájából, majd megkért bennünket, hogy írjunk róla valamit. Mielőtt azonban tollat ragadtunk volna, kíváncsiak voltunk arra, hogyan vélekedtek róla mások, ezért aztán néhány helyen belelapoztunk az emlékkönyvbe. Észrevettük, hogy a Mr. Antonit méltató mondatok mellé többen is hajtincseket ragasztottak. Bár rendkívül különösnek tartottuk ezt a szokást, úgy tettünk, mintha semmit sem láttunk volna. Mr. Antoni azonban rögtön észrevette, hogy furcsálltuk ezt az egészet, ezért saját maga próbálta meg eloszlatni kételyeinket. Azt már elsőre sikerült kizárni, hogy nem egy skalpvadásszal van dolgunk, de hogy annak, amit mondott, mekkora volt a valóságtartalma, azt csak Mr Antoni tudja. Állítása szerint ez az egész akkor kezdődött, amikor egyszer az egyik turistájának megdicsérte a haját, aki hálából a Mr. Antonit méltató mondatai mellé még egy hajtincset is tűzött. Az első példa hamarosan ragadóssá vált, így mások is hajtincseket kezdtek ragasztgatni a könyvbe.

#mianmar #awlamyine #bilukyun #mrantoni #breezeguesthouse

img_7737_m_m.jpg

A sziget egyik monostora

img_7703_m_m.jpg

Az Óriások-szigete

img_7705_m_m.jpg

Szövőszék

img_7708_m_m.jpg

Szövőszék

img_7735_m_m.jpg

Mr Antoni palatábla csiszolása közben

Itt még palatáblára írnak a gyerekek, a digitális oktatást még csak hírből sem ismerik

img_7759_m_m.jpg

Jóbarátok

 

 

2020\04\01

Mawlamyine, ahonnan Orwell karrierje elindult

Mianmar egykori fővárosából, Yangon-ból egy teljes éjszakát zötykölődtem a hírhedt Burma-Sziám vasútvonal egy szakaszán, mire Mawlamyine-be értem. Mielőtt azonban Mawlamyine-ről mesélnék, engedjétek meg, hogy néhány szót szóljak magáról a vasútvonalról. 1942-ben kezdték építeni azzal a céllal, hogy a japán hódítók számára ellátási útvonalat biztosítson. A japán mérnökök becslései szerint öt évet vett volna igénybe, míg Burmát és Thaiföldet vasútvonalakkal össze tudták volna kötni. A japán hadsereg azonban 13 hónap alatt építette meg a háborús foglyokkal a 3, 3 láb nyomtávolságú, 260 mérföld hosszú vasútvonalat, melynek nagy része nehéz terepen épült, azaz magas hidak építését és mély hegybevágásokat követelt.
Egy japán bordélyvonat avatta fel, és mindössze 24 hónapig használták mielőtt a szövetségesek lebombázták volna 1945-ben.
A becslések szerint 16 000 háborús fogoly halt meg a brutális bánásmódnak köszönhetően az építése alatt. Úgy tudni, mindössze egyetlen fogoly tudott elmenekülni, egy brit, aki a britek oldalán harcoló gerillák között lelt menedéket.
Habár a japán fennhatóság alatt meghalt háborús foglyok száma mindenkit elborzasztott, mégis elenyésző ahhoz képest, mennyien vesztették az életüket a Burma-Sziám vasút építése idején.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer én is eljutok kedvenc íróm, George Orwell életének egyik meghatározó helyszínére, Mawlamyine-be. Öt évet szolgált ezen a helyen helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Első regényét is itt írta Burmai napok címmel 1934-ben,melyben a brit gyarmati rendszer visszásságait állítja pellengérre.

#délkelet-ázsia #mianmar #burma #mawlamyine #georgeorwell

img_7671_m_m.jpg

img_7751_m_m.jpg

Mawlamyine utcáit reggelente kolduló szerzetesek özönlik el

img_7579_m_m.jpg

Mawlamyine sztúpái

img_7507_m_m.jpg

A világ leghosszabb fekvő Buddhája

A Mawlamyine-től 24 km-re lévő hatalmas szobor hossza 165 méter, és legfőbb érdekessége, hogy nemcsak kívülről lehetett megcsodálni, hanem még a testében is lehetett sétálgatni. Azt nem tudom, hány méter magas lehetett , de azt megszámoltam, hogy az állcsúcsától, melyet a földön pihentetett, a homlokáig pontosan 189 lépcsőn lehetett felmenni. A fej legmagasabban lévő pontján egy kiállítás kezdődött, amely végig vonult a hatalmas testen, és a szobor lábujjainál fejeződött be. Buddha életének legfontosabb eseményeit megjelenítő szoborcsoportok mellett a Szamszára, azaz élet örök körforgása, és annak szobrokban megjelenített részletei képezték a kiállítás tárgyát.

 

süti beállítások módosítása