Tavak, trullik, termék, na meg a tenger (Olaszország egyénileg) 3. rész: Mantova

Veronából, a szállás elfoglalása után, Mantova-ba mentünk, ahol akár a Palazzo Ducale-t, akár a Palazzo Te-t tekintjük is meg, könnyen elképzelhetjük, milyenek voltak Mantova egykori urainak, a Gonzagak-nak a mindennapjai.  Ebből a házból származik Vincenzo Gonzaga, aki 1595-ben, 1597-ben és 1601-ben személyesen vezetett hadat a török ellen Esztergom, Győr és Kanizsa falai alá. De itt született az a Gonzaga Eleonóra Magdolna is, aki III. Fredinánd német-római császár, magyar és cseh király felesége lett, és akit 1655-ben Pozsonyban magyar királynévá koronáztak.

A két palota közül mi a Palazzo Ducale-t választottuk, melynek különleges atmoszférája lehetővé tette, hogy ízelítőt kapjunk a kor hangulatából. A belépő 13 euroba került.

img_1894mm.jpg

Mantova főterea a Palazzo Ducale-val

img_1985mm.jpg

Palazzo Te

Ezt követően megnéztük a bazilikát valamint a Szent Andrea-templomot, ahol Jézus véréből őriznek néhány cseppet, és még a híres festő, Andrea Mantegna házába is bejutottunk. A napot veronai városnézéssel zártuk.

img_1978mm.jpg

Szent András-templom

img_1967mm.jpg

img_1946m.jpg

img_1906mm.jpg

img_1950mm.jpg

Ez alatt a kő alatt őrzik Jézus vércseppjeit

Veronából Bergamo-ba vonatoztunk, ahol egy 800 éves épületben sikerült szállást foglalni, amely kora mellett leginkább arról híres, hogy az olasz egység megteremtője, Giuseppe Garibaldi lakott benne egy ideig. Napközben felfedeztük Bergamo óvárosát, másnap hajnalban pedig kigyalogoltunk a repülőtérre, és Brindisi-be repültünk.

img_2032mm.jpg

A bergamo-i akadémia

img_2015mm.jpg

Bergamo óvárosa

img_2023mm.jpg

A mögöttünk álló mozgalmas egy hetet főként Brindisi egyik apartmanjában próbáltuk kipihenni, a napot pedig egy remek halvacsorával zártuk az egyik helyiek körében is igen népszerű tengerparti étteremben, a La Nassa-ban.

Brindisi-ből a nap első felében Lecce-be kirándultunk, amikor pedig visszatértünk a városba, ismét Brindisi-ben lófráltunk egy kicsit. Lecce egyik újságos pavilonjának képeslapállványán akadtam rá egy nagyon szép képeslapra, amelyen egy Lecce közelében lévő rendkívül különleges parttal rendelkező strand volt látható. Kis nyomozás után kiderült, hogy a strand egy Santa Cesarea Terme nevű kis falucskához tartozik. Ezt nekünk is látni kell alapon még ott helyben elhatároztuk, hogy következő napon ahelyett, hogy elindulnánk Alberobello-ba, az Otratno közelében lévő Santa Cesarea Terme felé vesszük az irányt. Otratno amúgy is erősen ajánlott azok számára, akik már Lecce-ig eljutnak, ezért azt gondoltuk, hogy az a néhány kilométer, amennyivel délebbre kellett mennünk ahhoz, hogy a képeslapon látható strandot kipróbáljuk, nem jelenthet különösebb nehézséget számunkra.

Még a lecce-i pályaudvaron megnéztük, mi a leggyorsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy Santa Cesarea Termébe jussunk. Brindisi-ből Lecce-ig kellett volna menni, ami sima ügy, hiszen mindössze fél órára vannak egymástól vonattal. Lecce-ben át kellett volna szállni a Gallipoli-ba induló vonatra, amiről Zolli-ban le kellett volna szállni, hogy ismét átszálljunk egy másik vonatra, a Malie-be indulóra. A jegykiadó automata már akkor figyelmeztetett bennünket, mielőtt megvettük a jegyeket, hogy Zolliban mindössze 3 percünk lesz az átszállásra, ráadásul Lecce-ben sem lesz több időnk 12 percnél arra, hogy elérjük a csatlakozást. Végleges volt az elhatározásunk az úticélt illetően, ezért nem volt mit tenni, kénytelenek voltunk figyelmen kívül hagyni azt a 3 perces átszállási időt.