Tavak, trullik, termék, na meg a tenger (Olaszország egyénileg) 2.rész: Garda-tó

Szállásunk ezúttal Colombare Sirmione egyik három csillagos hotelében volt, amelyet Veronából legegyszerűbben a Szent Zénó-templom környékén lévő buszmegállóból tudtunk megközelíteni egy menetrend szerinti busszal. Mondanom sem kell, hogy a veronai buszmegállóra még a helyiek segítségével sem volt egyszerű ráakadni, de legalább Colombare Sirmione-ben minden gördülékenyen ment. Amint leadtuk a hotel recepcióján a csomagjainkat, máris elindultunk Sirmione óvárosának felfedezésére.

Szieszta a Garda-tó partján Sirmione-ben

A néhány utcácskából álló városrész hangulata leginkább a szicíliai Ortogia-hoz fogható, a Garda-tóba benyúló félsziget vége, ahol Sirmione legnépszerűbb strandjai találhatók, viszont semmihez sem.

Bouganvilleák Sirmione óvárosában

Az óváros fala Sirmione-ben

Sirmione óvárosának kapuja mellett található apró templom a Szent Anna a sziklán nevet viseli

Az óváros legnagyobb temploma a Szent Péter-templom

Mivel a tó vizének hőmérséklete október elején már nem a legkellemesebb, ezért ahelyett, hogy megmártóztunk volna, a part menti étteremben kortyoltunk el egy-egy pohárral az olaszok étvágygerjesztőjéből, az Aperol spitzből, majd pedig úgy döntöttünk, hogy az ebédünket is itt költjük el. Ezt követően leereszkedtünk a Rio strandra, majd mielőtt ismét az óváros zegzugos utcácskái felé vettük volna az irányt, a Terme di Catullo termálfürdő nyitva tartására és belépőire is vetettünk egy pillantást. Az egész napos belépő ugyan szóba sem jöhetett, azonban megtudtuk, hogy ha letöltjük a gyógyfürdő weboldalán található applikációt, és ennek segítségével vesszük meg a jegyeket, akkor 24 euro-ért négy órát fürdőzhetünk úgy, hogy még üdvözlő italt, fürdősapkát és törölközőt is kapunk. Pusztán egy dolgot felejtettek el feltüntetni a weboldalon, méghozzá azt, hogy a négy órás fürdőzésre, ami Happy hour fantázianéven szerepelt a listán, csak korlátozott számban adnak el jegyeket. Így történhetett meg velünk, hogy másnap, amikor már biztosak voltunk abban, hogy be tudjuk iktatni a napi programba a termálfürdőt, képtelenek voltunk megvenni a jegyeket. Szerencsénkre az árlistán szerepelt egy másik lehetőség is, ami ugyan nem négy, hanem csak két órányi fürdőhasználatra jogosított, de ez is tökéletesen megfelelt a magunkfajtáknak, akik épp csak ki szerették volna próbálni ezt a különleges ásványianyag tartalmú gyógyfürdőt. A két órás belépő 22 euro-ba került, és még regisztrálni sem kellett az applikáción.

Aperol spitz

Az óvárosból helyi járattal mentünk vissza a félsziget bevezetőjénél lévő Colombare Sirmione-be. A bejelentkezést és egy rövid pihenést követően hosszan sétáltunk a tóparton, miközben a kisebb-nagyobb parti települések fényeiben gyönyörködünk, majd pedig Colombare-ben tettünk egy kiadós sétát. A végén még egy boltba is sikerült beugrani a legszükségesebbekért.

Szerdán a kiadós, finom reggelit követően kiderült, hogy az előző napi hosszas egyeztetés ellenére sem sikerült kitolni még egy nappal a hotelben való tartózkodásunkat, ezért kénytelenek voltunk továbbállni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ennek köszönhetően még közelebb kerülhettünk Sirmione központjához, ugyanis ezúttal az óváros kellős közepén sikerült szállást foglalni egy három csillagos hotelben. A csomagjainkat itt is megőrizték a recepción, így még délelőtt el tudtunk menni a közeli Peschiera-ba, ahonnan Garda-ba igyekeztünk volna, ha jött volna a busz. Nagyjából háromnegyed órát töltöttünk el Peschiera egyik buszmegállójában, aztán az óváros felé vettük az irányt. A kikötőt is útba ejtettük, így gyorsan megtudtuk, hogy naponta egy hajó indul innen Riva del Garda felé, ráadásul jóval olcsóbb a jegy, mint Sirmione-ből. Míg Sirmione-ből 35 euró, addig Peschiera-ból csak 15. Ezért az árért mintegy négy óra negyven percet hajózhattunk volna. Rövid gondolkodás után elhatároztuk, hogy megembereljük magunkat másnap reggel, és ha a fene fenét eszik is, megpróbáljuk elérni a reggel kilenc óra tíz perckor induló járatot. A korai indulás nem a korai kelés miatt lett volna kellemetlen, sokkal inkább a sirmione-i csatlakozás miatt véltük kockázatosnak.Miután visszabuszoztunk Sirmione-be, bejelentkeztünk a hotelbe, majd pedig megcéloztuk a gyógyfürdőt. A rendelkezésünkre álló két órát úgy választottuk meg, hogy a Garda-tó partján elterülő települések fényeiben ezen az estén már a termálfürdő nyitott medencéiből gyönyörködhessünk. Az egyedi panorámával rendelkező fürdő után még tettünk egy rövid sétát a kivilágított óvárosban is.

Szerencsénkre még előző este sikerült megbeszélni a recepcióssal, ill. az egyik pincérrel, hogy másnap korábban szolgálják fel a reggelinket, ezért ezt még elfogyasztottuk, és csak ez után álltunk tovább. Ezen a reggelen vettük észre azt is, hogy nemcsak a helyi járatok, hanem bizonyos távolsági buszok is bemennek az óváros kapujáig. Így történt, hogy nekünk is sikerült elcsípni egyet, méghozzá a veronait. Ennek köszönhetően már egészen korán Peschiera-ban voltunk, sőt még egy cappuccino is belefért az időnkbe. 9.10-kor könnyedén fel tudtunk szállni a hajóra, amely szinte az összes Garda-parti településen kikötött. Elenyésző volt azoknak a száma, akik a hajót választották a Garda-tó felfedezésére, így a tó északi pontján lévő végállomáson, azaz Riva del Garda-ban már csak négyen szálltunk le. Beláttuk, hogy ennyi utas miatt nem is lett volna indokolt naponta több járatot indítani.

Monostor a Garda-tó közepén

Garda parti városok

Amint elfoglaltuk a szállásunkat, azonnal meg is terítettünk a szobánkhoz tartozó erkélyen. Étkezés közben pedig a város fölé tornyosuló hegyekben gyönyörködtünk. Az egyik hegyóriás csúcsának közelében még egy apró templomot is felfedeztünk.

A késői ebéd után a szomszédos városba, Torbole-be indultunk, ami mindössze 3-4 km-re van csak Riva del Garda-tól, így egy kellemes gyalogtúra keretében, amely végig a festői Garda-tó partján vezetett, könnyedén megtekinthető. Torbole-t nemcsak a szörfösök paradicsomaként emlegetik, hanem arról is ismert, hogy a XVIII. század végén Goethe is élt itt egy évet.

Torbole, a szörfösök pradicsoma

Útonállók

Torbole temetője

Ebben a házban élt Goethe

Torbole-ből visszabuszoztunk Riva del Gardába, kora este pedig már a város utcáin sétálgattunk.

Riva del Garda főtere

A szűk sikátorokban bolyongva vettük észre, hogy a hegyoldalon lévő apró templomtól nem messze egy torony áll magányosan, és úgy tűnt, hogy siklóval könnyedén meg is közelíthető. Gyorsan megkerestük, hogy a város melyik pontján lehet felszállni rá, és vettünk is egy 2 eurós jegyet. Ahogy kiszálltunk a hegy tetején a siklóból, kiderült, hogy a torony árnyékában egy étterem működik. Bár volt bőven szabad asztaluk, azonban a legszebb panorámával rendelkező helyeket előre le kellett volna foglalni. Amint átsétáltunk az étterem teraszán, a torony előtti placcra érkeztünk, így anélkül is gyönyörködhettünk az alattunk elterülő látványban, hogy fogyasztani kellett volna. Még a toronyba is fel lehetett mászni. Felejthetetlen nap volt.

Torony és étterem a hegytetőn

A hotel éttermében elfogyasztott rendkívül finom és kiadós reggelit követően buszra szálltunk, majd először Garda-ba, később pedig Veronába mentünk. Gardá-ban egy órát kellett várni a csatlakozásra, így bőven volt időm arra, hogy körülnézzek az óvárosban. Ezen az útvonalon található két másik nagyon hangulatos település, Malchesine és Bardolino is, így az itt közlekedő járatokkal ezek a helyek is könnyedén megközelíthetők.