Mielőtt bármi másról említést tennék ebben a blogban engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. A nevemet látjátok, ezért azt már nem nem írom le újra, de néhány dolgot azért mindenképpen elmondanék magamról.

Ahogy a legtöbben, úgy én is nagyon szeretek utazni, és különböző kultúrákat felfedezni. Amellett, hogy minden utamat magam szervezem, legfőképpen arra törekszem, hogy amilyen közelről a helyiek engedik, bepillantást nyerhessek mindennapjaikba. Nekik köszönhetően születtek a legkedvesebb, legmaradandóbb emlékeim is.

Még emlékszem, milyen ambivalens érzés töltött el, amikor a Magyarország határaitól több ezer kilométerre lévő moldvai Arini- Magyarfaluba, a csángók földjére érkeztem, és bármerre is mentem, mindenkit magyarul üdvözölhettem. Tapasztaltam, milyen az élet a szellemjárta vidéki Anglia ódon falai között, több ízben sétáltam az Alhambrában, de álltam a Vezúv, és az Etna krátereinek peremén is. Egyesével, gyalog látogattam végig a Meteorák kolostorait, de jártam már a világ egyik legnépszerűbb turistacélpontján Santorinin, és barangoltam a krétai Knosszosi Palota romjai között is. Tudom, milyen szépek, és különlegesek a szürreális Kappadókia barlangtemplomai, stoppoltam Szíriában Ramadan idején, sőt még most is beleborzongok, ha azokra a percekre gondolok, amikor a szíriai Maalulában Jézus nyelvén hallgathattam legszentebb imánkat, a Mi Atyánkot. Örökké emlékezni fogok arra a pillanatra is, amikor az izraeli- palesztin határon az egyik őrtoronyból gépfegyvert fogtak rám. Sosem felejtem el, milyen viszontagságos út vezetett Jerikó határától a Kísértés- hegyéig, ahol Jézust háromszor kísértette meg a Sátán. Jordánia sziklatemplomai egyesével égtek a retinámba, és azt is megtapasztalhattam, milyen Vadi Rum-ban a csillagos ég alatt éjszakázni, valamint Egyiptomban a legnagyobb forróság idején végiglátogatni a Nílus menti templomokat, és a Királyok Völgyét. Több napig bicikliztem a kambodzsai Angkor templomai, és a mianmari Bagan buddhista szentélyei között, és tudom azt is, milyen szívszorongató látványt nyújt kedvenc négylábúink tekintete a vietnami kutyavásáron. Sőt azt is megtapasztaltam, milyen kiszolgáltatott az ember helyzete a marokkói sivatag közepén. Indiában négy napig buszoztam, és vonatoztam megállás nélkül azért, hogy végre leborulhassak példaképem, Kalkuttai Teréz anya kriptája előtt, de jártam már a zanglai palotában is, ahol őshaza kutatónk, Kőrösi Csoma Sándor fejezte be a tibeti- angol szótárt. Majdnem egy hónapig trekkingeltem a Himalájában, hogy a Mount Everest Alaptáborig végigjárjam azt az utat, amit Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay is megtett a világ legmagasabb csúcsának meghódítása előtt. Mindemellett azon szerencsések közé tartozom, akik egészen közelről láthatták a mára már szentté avatott II. János Pál pápát, és Őszentségét a XIV. Dalai Lámát, akinek ráadásul napokon keresztül hallgathattam tanításait is Ladakh számos pontján.