Annak ellenére, hogy különösebb nehézségek nélkül indult a nap Puglia nem épp legfrekventáltabb településén, és a több órás vonatozás sem volt kellemetlen, sőt Martina Franca közelében kimondottan látványos volt a földből random szerűen kiemelkedő megszámlálhatatlan trulli miatt, a vége azért mégsem volt zökkenőmentes. Bár a szállásunk Alberobbello-ban nagyon közel volt a vasútállomáshoz, mégsem találtuk meg az idevezető legrövidebb utat, ráadásul érkezésünk pillanatában eleredt az eső is, de úgy, hogy hömpölygött az utcákon a mindent elárasztó hatalmas víztömeg. Alberobello pedig nem épp a vízelvezetési rendszeréről híres. Átázott cipőben, nadrágban, félig vizes kabátban, és finoman szólva is paprikás hangulatban érkeztük meg a szállásunkra, amire nem mellesleg teljesen véletlenül akadtunk rá. Olyannyira, hogy idegességünkben majdnem elmentünk mellette. Miután elfoglaltuk a vendégházat, megvacsoráztunk, majd pedig elindultunk, hogy végre láthassuk a trullik földjének központjaként számon tartott Alberobello-t. A lilputi város már 1996-ban felkerült az UNESCO világörökség listájára. Egyedi megjelenését pusztán egy különleges véletlennek köszönheti. A környék földesurai szerették volna elkerülni azt, hogy alattvalóik házai után adót rójanak ki rájuk a tartomány urai, ezért a klasszikus házak helyett ezen a vidéken kaptár alakú kőépítményeket húzattak fel szorosan egymás mellett. A feladat elvégzésével olyan mesterembereket bíztak meg, akik a környéken fellelhető köveket kötőanyag nélkül rakták egymásra. Az épületek kupoláit, valamint a kupolákat díszítő záróköveket különböző formájúra faragták. A késő esti sétának több előnye is volt, ugyanis amellett, hogy ilyenkor már szinte senki nem volt az utcákon, a trullikat is megvilágították, ami mesebeli hangulatot kölcsönzött az amúgy sem mindennapi helynek.

Másnap egy rövidebb alberobello-i sétát követően, amely már egy hagyományosan berendezett trulli látogatását is magában foglalta, először Martina Franca, majd Locorotondo felé vettük az irányt. Az Alberobello közelében lévő kisebb településekre viszonylag gyakran indulnak vonatok és egymáshoz is nagyon közel vannak, így egy-egy egy napos túrával könnyedén megoldható, hogy ezekre a helyekre is ellátogassunk. Ahogy előző napon a Lecce-ből induló vonattal Martina Franca felé zötykölődtünk, megállapítottuk, hogy a tartomány urai által hozott adótörvények kijátszása nem kizárólag Alberobello területére korlátozódtak, hanem nagy valószínűséggel már Martina Franca és Locortondo környékén is alkalmazták őket, ugyanis itt is szép számmal találunk ezekből a kaptár alakú házakból. Mintha csak egy mese vagy fantasy díszletei lennének. Ha több időnk lett volna, szívem szerint még biciklivel is körbejártam volna őket egyenként, annyira magával ragadtak ezek az olajfa ligetek között véletlenszerűen felbukkanó liliputi építmények.

Mivel csak a három településre volt időnk, ezért az Alberobello-tól legtávolabb esővel, Martina Franca-val kezdtünk. A szűk utcácskákat szegélyező hófehér házak sorát rendszerint egy-egy díszes oromzatú barokk templom törte meg, azonban mindegyik zárva volt, de még egy kávézót vagy éttermet sem találtunk nyitva, ráadásul az idő is elég szeles volt, ezért inkább nem bámészkodtunk sokáig. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy szinte egyetlen emberrel sem találkoztunk.

Martina Franca-ban keveset időztünk, ezért szerencsésen elcsíptük a Locorotondo-ba induló vonatot. Locorotondo szűk sikátorai, fehérre meszelt házai, jókora cserepes növényekkel díszített bejáratai, és a hamisítatlan mediterrán hangulat jobban lenyűgözött bennünket, mint Martina Franca. Az óváros falain kívül sorakozó éttermekből pedig szuper kilátás nyílt a trullik földjére.

Locorotondo hangulatos sikátorai

Locorotondo-ból Alberobello-ba mentünk. A nap utolsó néhány óráját már itt szerettük volna eltölteni. A késői ebéd elköltésére egy belvárosi éttermet választottunk, ami nagy hiba volt, a desszertet azonban már egy trulliból kialakított cukrászdában ettük meg, amiben viszont nagyon kellemesen csalódtunk. A trullik közötti kiadós sétát követően a késő esti vonattal elindultunk Bari-ba.

Alberobello, a trullik földje

Trulli templom