Ahogy már korábban említettem a Karsha monostor közelében felvett egy család, akik aztán a nap hátralévő részében a Zanskar völgy legeldugottabb helyeire is elvittek magukkal. Ők is ladakhiak voltak, méghozzá Léh-ben, és annak környékén laktak, de még sosem jártak Zanskarban.Tájékozott, hithű buddhisták lévén nemcsak azt tudták, hol találhatók a nagyobb, és jelentős buddhista emlékek, hanem azt is, hol találhatók a kisebbek. Nekik köszönhetően jutottam el, olyan szent helyekre, melyeknek még a létezéséről sem tudtam. 

A képen látható hegy lábánál fogyasztottuk el az ebédünket, és amikor befejeztük, az egyik nagynéni, aki számomra csak egy kedves, kóróvá száradt nénike volt csupán, mintha látomást látott volna, megszólalt: "Ott egy meditációs barlang." Én azonban hiába meresztgettem a szemeimet, semmit sem láttam, olyan magasan volt. Alig nyelték le az utolsó falatokat, a népes família vállalkozókedvű hányada azonnal neki is vágott az útnak csak úgy, szandálban, papucsban. Engem is hívtak, ezért én is tettem egy próbát udvariasságból, de nekem még túraszandálban sem esett jól azon a sziklás, meredek lejtőn mászni, így hamarosan visszafordultam, és amíg ők az úttalan utakon a csúcs közelében lévő barlanghoz próbáltak egyre közelebb kerülni, addig én a család legédesebb, és legfiatalabb tagjával, az ő édesapjával, aki a sofőr volt, valamint a kisfiú töröttkezű nagymamájával múlattam az időt. Egy ideig persze csak a hegyoldalon ültem, és ámuldoztam a lélegzetelállító kilátáson. Majd leereszkedtem az autók közelébe, és jótevőimmel társalogtam. Nekik köszönhetem, hogy még Guru Rinpoche, vagy Padmasambhava lábnyomát is láthattam, de ez már egy másik történet. 

#zanskar #ladakh #padmasmbhava #gururinpoche #padum #buddhizmus