Bangkok után egyenesen Yangonba repültem, így engedjétek meg, hogy erről a helyről is mutassak néhány képet nektek.

Az egykori mianmari főváros, Yangon Alaungpaya királynak köszönheti a nevét, aki 1755-ben meghódította az ország középső részét, majd egy várost építtetett a Schwedagon paya-át ( buddhista templomot) övező faluból Dagon-ból, és Yangon-nak nevezte, melynek jelentése: „A küzdelem vége”. 1841-ben Yangon-t tűzvész emésztette fel, 1852-ben pedig, az angol-burmai háborúban, az újjáépített település ismét jelentős károkat szenvedett. Ezt követően a britek átépítették és koloniájuk fővárosává tették, majd pedig Rangoon-ra keresztelték.
Az 1920-as évekre Rangoon a gőzhajók egyik kulcsfontosságú megállóhelye lett a régióban, így híres írók Kipling, Maugham, Huxley is eljutottak ide. 1937-ben pedig még Amelia Earhart is tartózkodott itt egy rövid ideig, amikor másodszor próbálta körberepülni a Földet.
A XX. század elején Rangoon a burmai függetlenségi mozgalom gyújtópontja lett, azonban a függetlenség napjának elérkezése után (1948) is nemzeti főváros maradt. Az 1962-ben hatalomra került hunta, és az általuk képviselt elképzelés, az ú.n. „burmai út a szocializmusba”, nemcsak Rangoon-t, hanem az ország többi részét is a tönk szélére sodorta. 1989-ben ismét Yangon-ra keresztelték a várost, hosszú évtizedek után megtisztították az utcákat, kifestették a középületeket, azonban 2005-ben, egészen váratlanul, a kormány bejelentette, hogy a közép-mianmari Nay Pyi Taw város lesz a főváros.