Kígyó-monostor

Az Arany Szikla után Bago-ba indultam.
Bago-t Krisztus után 573-ban alapította két thatoni herceg, akik egy óriási tavon két mitologikus madarat, azaz egy nőstény és egy hím hamzát láttak egymás hátán állni. A látomást kedvező jelnek vették, ezért megalapították az uralkodói fővárost, melyet Hanthawady-nak neveztek el a páli-szanszkrit nyelvből eredő Hamsavati után. Jelentése: Hamsa Királyság. Hanthawady a későbbi mon dinasztiák idején (1287-1539) egy egy négyzetmérföld területen elhelyezkedő várossá fejlődött, melyet fallal vettek körbe, és mintegy húsz kaput nyitottak rajta. Az egész Dél-Mianmart magában foglaló Ramanadesa nevű mon királyság központjává vált.

A korai európai utazók Pegu néven ismerték a várost, amely ekkor még fontos tengeri kikötő volt. Két évszázaddal később azonban a folyó megváltoztatta a folyásirányát, és a várost is elzárta a tengertől, így elvesztette a jelentőségét, mint tengeri kikötő.

A város legnagyobb látványossága minden bizonnyal a Shwethalyaung Buddha, amely tulajdonképpen egy 180 láb hosszú, és 53 láb magas fekvő Buddha, és amelynek csak a kisujja 10 láb hosszú. A X. században építtette Mgadeikpa mon király. 1757-ben Bago lerombolását követően az óriási Buddhát benőtte a dzsungel, és csak több mint egy évszázaddal később, 1881-ben fedezte fel egy építési vállalkozó, amikor a Yangon-Bago vasútvonalat kezdték építeni.

Én azonban a Shwethalyaung Buddha helyett a Snake Monastery, azaz a Kígyó-monostor felé vettem az irányt. Érkezésemkor mindössze néhány mianmari zarándok tartózkodott. A monostor legfőbb látványossága az a szentély volt, ahol egy méretes kígyó tekergett. A hatalmas hüllőt nemcsak a gondozói, azaz a szerzetesek, hanem a zarándokok is szentként tisztelték. Úgy tűnt, a hívek leginkább azzal tudták kifejezni az iránta tanúsított tiszteletüket, hogy különböző címletű bankjegyeket nyújtottak át a kígyó mellett üldögélő szerzetesnek, aki, amikor a kígyónak tekergőzni támadt kedve, a kanyarulataiba tűzött egy-egy bankjegyet. A legenda szerint egy tiszteletreméltó szerzetesnek volt egy álma, mely szerint a piton, amelyik a monostorban szundikál egy nat-nak volt a reinkarnációja, egy másik legenda szerint a piton magának a szerzetesnek a reinkarnációja volt. Bárhogy is volt, 125 évvel később ugyanaz a piton 17 láb hosszúra és egy láb szélesre nőtt, így valószínű, a világ legnagyobb kígyóinak egyike lett. A nat tisztelet kapcsolatba hozható a buddhizmussal. Az élők sorából többnyire erőszakos úton eltávozott emberi lényeket nevezik nat-oknak, és mindössze harminchetet tartanak számon belőlük. Tiszteletük nem csak a vidéki Mianmarban, hanem a szomszédos országok egy részében is elterjedt.
#Délkelet-Ázsia #Mianmar